Mitől hangolódnak rá a kutyák az emberek érzelmeire, és miért tűnik úgy, hogy a gazdák megértik a kutyáikat?
Egyetlen kísérleten belül hasonlították most össze a kutya és az ember agyműködését. És kiderült, hogy jobban hasonlít az agyunk kedvencünkére, mint gondoltuk.
Abban, ahogy a hangokat feldolgozzuk, és abban is, ahogy az érzelmekre reagálunk.
“A kutyák is emberek, kicsit”
Az MTA-ELTE Etológia kísérlete nemcsak azért újdonság, mert éber és mozdulatlan kutyákkal dolgoztak, hanem azért is, mert a két fajt közvetlenül tudták összehasonlítani egymással azzal, hogy ugyanazokat az ingereket adták a kutyáknak és az embereken a vizsgálat során. Ilyet eddig még egyáltalán nem próbáltak.A kísérletben az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportja arra kereste a választ, hogy miért tudunk ilyen hatékonyan együtt élni a kutyákkal, miért tudnak ennyire közel kerülni hozzánk, és mi is hozzájuk. Kiderült, hogy olyan régóta élnek velünk, hogy nagyon hasonlóan dolgozza fel az agyuk azt, ami körülvesz bennünket.Először azt próbálták a kutatók megmérni, hogy mennyire reagál hasonlóan az agyunk, ha különböző hangokat hallunk. Ezért pontosan ugyanazt a neurális képalkotási kísérletet végezték el a kutyákkal és az emberekkel is.
Az alanyoknak mindenféle hangingereket adtak miközben egy fMRI készülékkel mérték az agyi aktivitást. A kutyák és az emberek ugyanazokat a hangokat hallották. Ezek között volt mindenféle, a szomorútól a vidámig, voltak kutyahangok és emberi hangok is, zokogás és nevetés, vonyítás, csaholás és egy csomó nem vokális hang is. Ezeket egy sok elemből álló mintából választották ki.
“A kutyák is emberek, kicsit”
A kutatók arra a meglepő eredményre jutottak, hogy van olyan terület a kutya agyában és az emberében, ami a fajtárs hangokra érzékeny. Ez az első fontos felfedezés. Vagyis a kutyákban egy agyterület erősebben reagál kutyahangokra, mint a többi hangra, és ez körülbelül ugyanaz a terület, ami az emberi agyban is erősebben reagál, amikor emberhangokat hallunk.
Olyanok, mint mi vagyunk
“Ez azt jelenti, hogy valóban az a fontos az adott agyterületnek, hogy az adott hang a fajtárstól származik, és nem az inger valamelyik egyszerűbb fizikai tulajdonsága” – mondja a kutatást végző Andics Attila, az etológiai kutatócsoport munkatársa. “Ez egyébként egyáltalán nem intuitív, és nagyon érdekes, hogy a hallórendszer ezt egy ilyen különleges funkcióval támogatja meg. Az, hogy ezt körülbelül ugyanott megtaláltuk két olyan fajban, aminek a közös őse nagyon régen élt, azt jelzi, hogy ez egy olyan szociális funkciója az agynak, ami valószínűleg megvolt már százmillió évvel ezelőtt is.”
A kutyákat és embereket zajos MRI készülékekben vizsgáló kutatók másik fontos kérdése az volt, hogy a különböző érzelmeket kifejező hangokra mennyire és miben reagál hasonlóan az emberek és az állatok agya. A kísérlethez viszont először rá kellett venni a kutyákat arra, hogy tökéletesen mozdulatlanul feküdjenek a nagy és működés közben nyomasztóan kattogó készülékben. Akit vizsgáltak már ilyennel, tudja, hogy az MRI minden, csak nem vonzó; zajos, és szűkös.
Még az emberek is nehezen viselik el, hogy percekig mozdulatlanul kell feküdniük a leginkább egy kattogó koporsóhoz hasonlító műszerben, de a kísérletben részt vevő kutyáknak legalább hat percig kellett egy fülhallgatóval a fülükön hasalniuk bent (és az előkészületekkel együtt 8 perc is volt az). Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, és mivel nem akarták a kutyákat erőszakkal kényszeríteni vagy leszíjazni, a kutatóknak trükközniük kellett. A megoldás végül az lett, hogy a szkennerasztalon hasaló tapasztaltabb kutyát a gazdája folyamatosan jutalmazta és dicsérte, mialatt tapasztalatlanabb társai az asztal mellől figyeltek. Nemsokára a várakozó kutyák már mind ott tolongtak a gép mellett, hogy ők lehessenek a következők.
A betanítás volt a neheze, ami néha több hónapig is eltartott. Általában átlagosan 12 alkalom gyakorlás után teljesítették a kutyák azt a szintet, hogy a készülék közelébe mehessenek, és még 7 alkalom kellett, hogy a mérést is el tudják kezdeni. A munka ezután már viszont már könnyen ment.
Akkor végezték a méréseket, amikor az fMRI gép kattogott, és akkor adták az ingernek szánt hangokat, amikor elhalkult. A fülhallgató így két funkciót kapott: védett a zajtól, és azon keresztül hallották a hangingereket is.
A kutatás azt is megállapította, hogy a hangokban lévő érzelmeket is nagyon hasonlóan dolgozzuk fel. Ezt azt jelenti, hogy ha a kutya nevetést vagy csaholást hall, akkor ugyanaz a terület lép működésbe az agyában, mint a miénkben. Ahogy egyre pozitívabbak a hangok, úgy egyre erősebb az aktivitás egy hallókérgi területen mindkét fajban (és ahogy egyre negatívabbak, úgy egyre gyengébb). Ez a második fontos eredmény.
“A kutyák is emberek, kicsit”
Nekünk sikerült először
Az MTA-ELTE kísérlete nemcsak azért újdonság, mert éber és mozdulatlan kutyákkal dolgoztak, hanem azért is, mert a két fajt közvetlenül tudták összehasonlítani egymással azzal, hogy ugyanazokat az ingereket adták a kutyáknak és az embereken a vizsgálat során. Ilyet eddig még egyáltalán nem próbáltak.
Korábbi kísérletekben ugyanis eddig csak pár tudományos munkára fogott makákót sikerült befogni érdekesebb MRI-kísérletekbe, de ők nem élnek ugyanabban a társas környezetben, mint az emberek – és nem is szívesen másztak be a gépbe, hanem le kellett kötözni őket. Az erőszak vagy az altatás viszont nem teszi kellemessé a munkát, és nem is vezet használható eredményekhez, hiszen az agyi aktivitást mérik, és az erőszak torzítja az eredményeket, az altatásban pedig nehezen hallják meg a hangokat az állatok.”A kutyák is emberek, kicsit”
Gregory Berns amerikai kutató is foglalkozott korábban ezekkel a kérdésekkel, de ő csak két kutyát vizsgált, és ők sem feküdtek mozdulatlanul 6 percen át. Ezért később kiemelték a rövid, mozdulatlan időszakokat a mérésből, és csak ezeket használták. “Ez is egy lehetőség, de elég sok módszertani kérdést felvet, és Bernsék mérései is zajosak lettek tőle” – mondja Andics.
Ehhez képest az MTA-ELTE 11 vizsgált kutyája nagyon nagy minta. “Tíz fölötti elemszámmal már lehet csoportelemzést végezni abban az esetben, ha statisztikailag elég erős eredmények vannak, és mi azokat kaptunk. A kísérletben részt vevő kutyák agyi aktivitását átlagoltuk, tehát megnéztük az egyes eredményeket külön-külön, de készítettünk egy átlag kutyaagyat is” – fogalmaz a kutató.”A kutyák is emberek, kicsit”
Érdekes lenne megtudni azt is, hogy vajon mi történik például a hasonló szociális környezetben élő macskák agyában, de nem tudunk arról, hogy a kutyákon és a makákókon kívül bárki is kísérletezne más fajok éber, lekötözés nélküli vizsgálatával. Egyébként sem valószínű, hogy egy macskát bármivel rá lehetne venni arra, hogy MRI-ben hasaljon egy kis fülhallgatóval a fülén, mert nem bízik az emberben, és nem is kötődik hozzá úgy, mint egy kutya. Se bizalmi alap, se szociális összehangoltság, ezért nehéz lenne egy ilyen komplex betanítást végigcsinálni a kutatók szerint. És persze a farkasok agyműködését is érdemes lenne összevetni az emberével, ha már a kutya agya ilyen hasonló, de kötözés és altatás nélkül az se igen menne.
A kutatók most fokozatosan tanítják be az újabb kutyákat, és tovább kísérleteznek. Még nagyon az elején járnak: csak most kezdik érteni, hogy mik azok az agyi folyamatok a kutyában, amelyek segítik a beszéd megértését, a szavak jelentésének vagy akár a hangsúlyoknak a feldolgozását, és mennyire különböznek ezek a mi mechanizmusainktól. Ezek után újragondolhatók a látási, és szaglási, sőt, a tanulási kísérletek is. A kutatások még tartogathatnak meglepetéseket, a konkurens Berns szerint például a kutyák egyenesen emberek.
Forrás:
MTA-ELTE
Kutyaetológia
“A kutyák is emberek, kicsit”
www.hellodog.hu